Vers író pályázat- középiskolás diákoknak

Tanulás helyett inkább verseket írsz?
Országos Diákíró Verseny

2009. január 5 - 2009. március 15.

Középiskolás és egyetemista diákoknak hirdette meg versenyét a Magyar Író Akadémia, ahol a zsűri Kornis Mihály, Kukorelly Endre, Márton László és Tóth Krisztina. A versenyre olyan szépirodalmi alkotásokkal pályázhatnak a diákok, amelyek az asztalfiókok mélyén rejtőznek és még nem publikálták sehol.
Linkek
Magyar Író Akadémia
Kornis Mihály
Tóth Krisztina
Kapcsolódó cikkek
Jóra számítottam, jót kaptam - Interjú Kukorelly Endrével
Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Varró Dániel: Kerge ABC (könyv)
Nézz Kornis Mihály szemével! (könyv)
A verseny kiírásának célja, hogy megtalálja azokat a fiatalokat, akik tehetségükkel kiemelkednek a többiek közül, és segítse őket tudásuk és tehetségük továbbfejlesztésében. Minden pályázó kizárólag egy alkotással vehet részt a versenyben, melyet elektronikus formában várnak a szervezők. A pályázati anyagok beküldési határideje március 15. Nevezési díj nincs. Az eredményhirdetés május 16-án lesz ünnepélyes díjátadó rendezvény keretében, ahol fiatal színművészek adják elő a nyertes műveket. A díjazott írásokat a Magyar Író Akadémia eljuttatja irodalmi orgánumok szerkesztőségébe és széleskörű sajtókampányában tájékoztatja a közvéleményt az eredményekről. Az értékes díjak között szerepel nyelvtanfolyam, wellness-hétvége, szépírói mesterkurzus, színházbérlet, könyvcsomag, nyári fesztivál-bérlet. A versenykiírás részletei az Akadémia honlapjról letölthetőek. A díjazottak között tanár kategóriában különdíjat kap a legjobb írással pályázó pedagógus is.

2009.01.06

Barlang lakások- Noszvajon

A noszvaji barlanglakások

A lakóbarlangok nem természeti képződmények, de természetesek az ember számára akár egy testhez idomuló jó ruha.

Linkek
www.pocem.hu
Kapcsolódó cikkek
Vízimúzeum Balatonalmádiban
Az örvényesi vízimalom
A „Matrica” és az őskori szabadtéri múzeum
-Amikor először jöttetek ide, akkor mit láttatok itt?

Horváth Ottó, szobrász, az egyesület elnöke: Itt élő hajléktalanokat, egy eléggé lepusztult, gondozatlan állapotban lévő területen. Viszont a hely különlegességét már akkor is lehetett érezni. Megláttuk benne egy alkotótelep létrehozásának a lehetőségét. Többnyire szobrászok voltunk, akik idecsöppentünk 12 éve. Balázs Péter keramikus barátunk noszvaji felmenőkkel rendelkezik. Nála töltöttük a szilvesztert egy elég népes társasággal, akik aztán az egyesület alapító tagjai lettek. - Idefelé azt mondták, hogy a Pocemet keressem. Miért? - Noszvaj déli határában találhatóak a farkaskői dombházak, a barlanglakások utcája. A domb közvetlen környezetét nevezték az elmúlt évszázadokban Farkaskő dűlőnek. A pocem jelentése, - pod zemlja - föld alatti terület. Így nevezik ezt a részt itt

.
Kik laktak itt? - A hatvanas évekig lakták a falubéliek, akik aztán leköltöztek a faluba. Vannak még az öregebbek közül, akiknek a felmenőik éltek itt vagy innét költöztek ki az ötvenes, hatvanas években. A szomszéd faluban, Szomolyán még néhány család lakik barlanglakásokban, bár folyamatos a kiköltöztetés. A puhább vulkáni kőzetekre épült bükkaljai településekhez közvetlenül hozzátartozik a kő szobrászati és építészeti felhasználása. Az elmúlt évszázadban az itt élő emberek a helyi tufakövek könnyen faraghatóságát használva alakították ki lakótereiket. Amit kitermeltek, azt föl is használták, mint anyagot. Nem a lakhatás miatt kezdődtek el itt a faragások, hanem a kőkitermelés miatt. Egy idő után viszont már az volt a cél, hogy bővítsék a belső tereket, és újabb területekkel gazdagítsák a barlangok utcáját. - Milyen helyiségeik voltak?
Úgy kell elképzelni mindegyiket, mint egy hagyományos parasztházat. Hasonló alapterületen, - egy szoba, egy szabadkéményes konyha kenyérsütő kemencével - bevájva a hegybe. Klasszikus parasztlakás belsőkkel, csak a külszíni formák voltak mások. Meszelt homlokzatokkal, muskátlis ablakokkal, barátságos kis paraszti háztartásokkal, udvarral. A mellettük lévő helyiségeket állattartásra használták. Egy évszázaddal ezelőtt az egész utcában száz ember élhetett. Nagy családosok laktak itt, kis alapterületű lakásokban, úgyhogy elég népes volt az utca. Itt dolgoztak a földeken, vagy elmentek zsellérnek máshová. - Te laknál itt? - Én laktam itt, rövidebb, hosszabb ideig, amikor az átalakítások folytak. Azért is jöttem ide, mert úgy gondolom, hogy ez egy barátságos és élhető hely.
Mennyi kellett dolgoznotok azért, hogy úgy nézzen ki, ahogy most látjuk? - Ez az elmúlt tíz év folyamatos munkájának az eredménye. Minden szempontból nagyon málladozó volt. Az egész területet kitisztítottuk és az elbomlott oromfalak helyett, újabbakat raktunk. A faragásokat évente folytatjuk. - Ti mire használjátok a helyet, mit szeretnétek vele kezdeni? - Az alkotótelepnek minden évben vannak rendezvényei, összejövetelei. Szobrászati, festészeti és zenei szimpóziumokat tartunk. Itt egészen különleges akusztikai helyiségek vannak. Képzőművész barátaink mindenféle hangkeltő eszközöket, zenei instrumentumokat használnak. A zenészek a falba vájt üregekben helyezkednek el, majd közel azonos frekvenciákat keltve speciális interferencia-hatást érnek el. Betemetett udvarokat tártunk fel, utakat, ösvényeket kötöttünk össze, oromfalakat építettünk, belső tereket faragtunk. Az összekötött terek új funkciókkal bővültek. Van üveghuta helyiség az üvegműveseknek vagy műterem a szobrászoknak. A zenei részek, az akusztikai helyiségek újabb keletűek. Ezek mind színesítik és gazdagítják a hely hagyományos történetét. - Nagy harc volt, míg megszereztétek a területet? - Nem, mert a falu nem kötődött hozzá erősen. Nagyon szívesen vették, hogy van egy közösség, akik szeretnének valamit kezdeni a barlanglakásokkal a falu határában. - Valamilyen feladatot, azért el kell látnotok? - Annak idején, amikor az alkotótelep ötlete megszületett, úgy gondoltuk, hogyha nem is egy Isten háta mögötti terület, de eléggé elszigetelt hely ahhoz, hogy azok a képzőművészek, akik részt vettek a kialakításában, itt zavartalanul dolgozhatnak. Később nyilvánvalóvá vált, hogy a falu szeretné, ha megmutatnánk a világnak, ezért egyre inkább nyitottá vált az alkotótelep működése. Noszvaj felé ezt a nyitottságot, a rendszeres látogathatóságot kell biztosítanunk.
Mikor van a legtöbb látogató? - Jeles napokon, Húsvétkor, a Szilva vagy a Kemencés napokon. Olyankor elég sokan megfordulnak a faluban, és az utóbbi időben az alkotótelep egyre inkább egy érdekes színfoltja lett Noszvajnak. Úgy érezzük, hogy a falubéliek kezdenek büszkébbek lenni ránk vagy a helyre. Korábban ez a terület egy szegény negyed volt. Most már sok minden megváltozott. Jóval rendezettebb a környezet, ezért az emberek is szívesebben jönnek fel ide. - Hány művész szokott itt dolgozni? - Egyszerre legfeljebb tíz fő. Évről évre egyre többen megkeresnek minket. Lassan a százat is eléri a Farkaskő Noszvaji Barlang Művésztelep Egyesület - mi röviden csak a Farkaskői alkotótelepnek hívjuk - pártoló tagsága, azoké, akik részt vesznek a rendezvényeinken. Tevékenységünkben szobrászok, festők, tájépítészek, zenészek, üvegművesek, ‘délibáb összeszerelő fénybányászok’ vesznek részt. Az elmúlt évek során bővültek a szakmai kapcsolataink, erdélyi, székelyföldi képzőművészekkel, művészeti

alapítványokka

l dolgoztunk közösen. - Azok a művek, amelyek itt készülnek, hol láthatóak?
Pillanatnyilag itt nem, mert nem zárható a terület. Viszont a következő két évben szeretnénk létrehozni a Dombház Galériát, mely az itt készült műveknek, szobroknak, festményeknek, egyebeknek a bemutatását tenné lehetővé. A galéria egyébként a Norvég Civil Alapprogram támogatásával fog megvalósulni. Jó lenne, ha a működési lehetőségünk folyamatossá válna. A Dombház Galéria kialakítása mellett, jövőre elindítunk egy kert- és tájépítészeti programot is. Ez nagyjából ki is jelöli az egyesület szándékait, ugyanis az összejöveteleinknek mindig van ökológiai, tájépítészeti felhangja is. A szobrok és az itt készült művek nem a helytől függetlenül készülnek. A célunk egy télen-nyáron működőképes lakóműtermekkel ellátott műhelysor kialakítása.

Thomas Ruff- Retrospektív kiállítása, Műcsarnok

Thomas Ruff retrospektív kiállítása

Budapest, Műcsarnok,

2008. december 12 - 2009. február 15.

Thomas Ruff alkotói tevékenysége enciklopédikus igényű összefoglalása napjaink fotóművészetének.

Linkek
Részletes program
A Fotóhónap weboldala
Kapcsolódó cikkek
Simonyi Balázs: Panelkapcsolatok 1. — Telepi srácok
Privát térfigyelők — Szellemkép Szabadiskola
A tudomány képei — a képek tudománya
Maschinen" src="http://www.est.hu/kepek/125/125395_normal_thomas_ruff.jpg" border=0>Thomas Ruff: Maschinen

Témái a portréfotótól a csillagászati képekig terjednek — a mikrótól- a makrokozmoszig. Szemlélete egyben tudományos és politikai karakterű, de érzékenyen reagál napjaink képi kultúrájának felfogásbeli változásaira. Grandiózus méretű nagyításai igen szemléletes képet adnak a fotográfia módszeréről, vagy — ahogy a művész maga mondja — nyelvtanáról.

A kiállításon a művészt eddigi munkásságának legfontosabb sorozataival szeretnék bemutatni.Kiállítás-megnyitó: 2008. december 12. 19h

Forrás: Fotóhónap különszám - Fidelio Súgó

Rejtélyes Tiziano Pécsen

A rejtélyes Tiziano

Pécs, Művészetek és Irodalom Háza,

2009. január 6 - 2009. február 7.

Tiziano Vecellio a reneszánsz kor egyik legnagyobb festője. A Művészetek Házában rendezendő kiállítás középpontjában nem teljes életműve, hanem kizárólag a rejtélyes sorsú Mária gyermekével és Szent Pállal című festménye áll.

Az alkotás évekig díszítette egy pécsi lakás falát(!), mint ismeretlen olasz festő műve. A kép három éve bukkant fel a műkereskedelemben, amikor a Szépművészeti Múzeum egyik művészettörténész muzeológusa kimondta, nagy valószínűséggel Tiziano alkotásáról van szó. Az azóta elvégzett vizsgálatok megállapították, hogy a kép a XVII- XVIII. században Tiziano műveként számon tartva, a modenai hercegi gyűjtemény kincsei közé tartozott. A festmény azóta gazdát cserélt, magángyűjteménybe jutott, jelenleg kizárólag a Szépművészeti Múzeumban tekinthető meg, ám a pécsi kiállításon látható lesz az alkotás, a restaurálás izgalmas folyamatát ábrázoló tablók társaságában.

Legvidámabb barakk milyen volt ? -Kiállítás a VAM Designben

Milyen is volt a legvidámabb barakk? - kiállítás a VAM Designban

Táskarádió, télifagyi, bólogatós kutya, kisdoboskönyv - egy letűnt kor emlékei láthatók 800 négyzetméteren a VAM Designban jövő szerdától március 15-ig.
A kiállítás gerincét az a 170 fotó képezi, amelyeket a rendezők az MTI archívumából válogattak.
A sajátos tárlatnak azonban mindenki részese lehet: bárki beviheti a kiállítóközpontba háztartásának azon tárgyait, amelyek érdekesek lehetnek a nyilvánosság számára, és amelyek a hatvanas, hetvenes évekre jellemzők.A tárgyaikat, dokumentumaikat felajánlók péntektől jelentkezhetnek a VAM Design-ban. Az önkéntes kurátorok - azaz, akik a gyűjteményt személyes tárgyaikkal bővítik - a tárlatot december folyamán ingyenesen tekinthetik meg.
A WAM Design tájékoztatása szerint a tárgyak felajánlása önkéntes, az átadással az eddigi tulajdonosok lemondanak ezekről.