2013. szeptember 1., vasárnap

Land ART munkák Trizs művésztelep 2013 nyara



LAND-ART munkák 2013 művésztelep  Trizs.





Trizs egy tiszta hegyi falu a szlovák határhoz közel, metsző tiszta levegő, nyugalom, kedves emberek. A hegyek körbeölelik a kis völgyet.

A dombtetőn templom mellette kis temető, körben a lágy dombok ívei és a geometrikus táblák rendje.

 A szállásunktól nem messze, ahova az egyik térmunka is készül egy kis tó, amely egy forrásból lett kialakítva. Festjük és fürdünk is benne. Elneveztük papagájos tónak, mert a tó tulajdonosa olyan, mint egy vándorcirkusz főnöknője, az egész környezet a színes utazó kocsikkal ilyen hangulatot ad.

A társaság minden tagja dolgozik, és a idegeink kisimultak.

A szemnek a térélmény, a halszemoptika szerű látvány, a fülnek a természetes hangok a napfény a szél a napszakok természetes ritmusa elrendez mindent. És minket is helyre billent. Az „űzött vad „effektus megszűnik, helyét a meditatív állapotok veszik át és a jó gondolat csere. Mindenki el is tud vonulni, de este a jó beszélgetéssekkel együtt nagyon jó. Igazi átmosás és feltöltődés.





3 csoportban dolgoztunk (5-6 fő volt egy csoportban) . Ami fix volt az a csomagolás, minden csoport színes krepp papírt kapott, a szempontokat maga választotta meg. Mindenki leírta a választott hellyel kapcsolatos asszociációit, majd közösen döntötték el a csoport tagjai, melyik verziót fogják együtt elkészíteni. 





I.                 csoport. UTAZÁS



A vízre készült de különböző tereket összekapcsoló óriásgondolkodó szék, mely egyben minden egyén szubjektív nézőpontja is. Léptéke nem valóságos. Fölötte 1 km re a hegytetőn hófehér kapu, ami mögött csak az ég van. Egy halott és egy élő fa összekapcsolása. A kapu és a kis piros szék a víz partján egy tengelyt alkot, melynek a középpontjában az óriás szék áll a vízben. A szék tükörképe néha változik, ahogy a víz közepén picit mozog jobbra, balra, el- el fordul, mégis fix marad.  A sok -sok asszociáció között, talán, mint értelmezés közös volt, hogy egyfajta szellemi út, életút, fikcióját adja, ez az alkotás. Nagy élmény volt elkészíteni.







Alkotók: Káli Balázs, Kelemen Kinga, Lakatos Ildikó, Németh Ágnes, Tellér András








 II.             Sziszifusz…


 A domb aljában a mezőn hatalmas gurigák, szénabálák. Az egyik kiemelve –égszínkék színnel-.

A gurigából az ívet tovább folytatva egy emberi alak tápászkodik vagy küzd. Küzd a rágördülő erő ellen. Az alak a bála anyagából van, ruhája sötét lila. A szép benne az, hogy nagyon sokféle asszociációt tartalmaz.






Alkotók: Antalné Nagy Judit, Halászvári Gábor, Horák Andrea , …Éva.







III: Lényeg:



    A hegytetőn kilátás körben, az egész falu és a hegyek minden áttekinthető, átlátható - legalábbis úgy tűnik.

 Egyenként kellett felmenni a hozzá vezető úton, s közben színes jelzések voltak elhelyezve, amik felülről nem láthatóak, mindegyiken egy szó – LÉNYEG. Ezek a színes jelzések, mint sok- sok szubjektum, akik más és más szinteken más és más lényeget látnak meg és más, és más pontján vannak az útnak. Senki nem pillanthatja meg az egészet, a legmélyebb lényeget és összefüggéseket, mégis a sok- sok szubjektum közelebb jut összességében valamiféle lényeghez, mely 1-1 ember számára rejtve marad.

Talán a legkevesebb eszközzel kialakított térmunka, kevéssel sokat mond a legkonceptuálisabb.








Alkotók: Ágas Zoltán, Bialkó Adrienn, Berény Dóri, Káli Betti, Tanács László







IV: Cím nélkül.



Fent egy védett úton, ahol itt - ott kilátni a sűrű bozótból, ott a sűrűben volt Anikó munkája. Késő délutáni fények, a napfény játéka foltokban vibrál. A sűrűben fel függesztve fehér lapocskák, mint kis vibráló- forgó-mozgó fény lények, csodálatosan finom, légies néma hangszerek kis csoportja. Hol sűrűbben, hol ritkábban, hol magasabban, hol alacsonyabban. Része lett a fénynek, az erdőnek. Az érzékeknek a és a megfogalmazhatatlanak készült, de mély élmény.

Anélkül, hogy megneveznénk hitele, csodája, varázsa van. Intellektuálisan és érzékien is átlényegül, a szavak birodalmából kilép, és finomságával a titkok birodalmába visz. A kártyák olyan lapok, melyeken, számon vagyunk tartva az igazolványok anyaga.

A megnevezett számon tartott egyének, kik Anikó munkájában, anyagtalan lelkekként, fénypontokként forognak, lebegnek.

Vibrálnak a napfénnyel együtt alkotva teret. 








Alkotó: Basa Anikó



Staféta 1 Kiállítás

LinkWithin

Blog Widget by LinkWithin

Közreműködők