A festészet szín nevei- mintái...

A festészet színnevei

Pigmentek színmintái »

Földfestékek - Okker, sziena, umbra, zöldföldek Az elsô festékek egyszerûen a talajból származtak, jellemzôen vörös, sárga és barna színû agyagok voltak (ld. földszínek), pl.: okker, sziena, umbra. Vas-, vagy más fém-oxid tartalmú ércek mállási termékei, melyek nyersen is használhatóak, mint kréta, és égetéssel sötétebb és vörösebb árnyalatot nyernek. Porrá törve és különféle kötôanyagokkal (olaj, akril, stb.) keverve lesz belôlük festék. A vöröskréta számos néven szerepel a mûvészeti technikákban: vörösokker, hematitvörös, rôtli, bólusz, sinopia/szinópia. Vannak zöld földfestékek is, legismertebb a Verona közelében bányászott veronai zöldföld, a kissé kékesebb tiroli zöld és a barnásabb csehzöld. A fekete festéket régen a korom szolgáltatta. Ilyen anyagokat használt az ôsember az Altamira, Lascaux és más barlangokban, több tízezer évvel ezelôtt is. ôsi földfestékek okker zöldföld földfestékek Lascaux, barlangrajz A földfestékek minden kontinensen ismert, folyamatosan használt anyagok maradtak. A testfestés ôsi alapanyaga is a földfesték volt: Amerika indiánjai sárga és vörös okkerrel kenték be magukat, innen ered a "rézbôrû", "vörösbörû" elnevezés. Oxidfestékek - Angol-, velencei-, spanyol-, indiai-, perzsa-, pozzuoli vörös Évszázadok óta ismert pigmentfajta az oxidfesték, alapja a vas-oxid (Fe2O3), egyfajta rozsda. A feldolgozott és kötôanyaggal kevert vas-oxid különféle neveken terjedt el: angol-, velencei-, spanyol-, indiai-, perzsa-, pozzuoli vörös, színárnyalatukban csekély különbséggel. A vas-oxidból nemcsak vörös és barna, hanem sárga (oxid-sárga) és fekete (oxid-fekete) festék is készül. A vas-oxid tartalmú pigmentek nevében gyakran szerepel a mars elôtag (mars-vörös, mars-sárga). vas-oxid festékek oxidvörös angolvörös inidiai vörös velencei vörös Vörös pigmentek - Cinóber, mínium-, kadmium-, króm-, krapp, alizarin, sárkányvérvörös A vas-oxid tartalmú földek vörösénél sokkal élénkebb színû festék nyerhetô a cinnabarit nevû ásványból, ez a cinóber, mely mesterségesen is elôállítható higanyszulfid (higany és kén). A ragyogó vörös cinóber a kínai mûvészetben évezredek óta használt lakkfestés legkedveltebb színe, ezért nevezik kínai vörösnek is. Az ókori Rómában szintén nagyon népszerû volt, a gazdag pompeji házak falát ezzel diszítették - a pompeji vörös rendszerint cinóbert jelent. cinóber higanyszulfid kristály kínai lakkfestés pompeji falkép Sok ezer éve ismert, szép világospiros, de mérgezô festék a mínium, az egyik legrégebbi mesterséges pigment. Az ókorban véletlenül fedezték fel: Athén kikötôjében egy római hajó ólomfehérrel töltött hordókból álló rakománya kigyulladt, az ólomfehér egy része míniummá alakult a tûzben. A középkorban a kódexfestôk használták, az iniciálékban gyakori volt a vörös szín, a "miniatúra" név a mínium szóból származik. Különféle fémekbôl (kadmium, króm), egyéb vegyi anyagok felhasználásával, kb. 100-150 éve állítanak elô élénkvörös festékeket. vörös pigmentek míniumvörös krómvörös krapp, alizarin Szerves anyagokból nyert vörös festékek: a krapp (a buzér növény gyökerébôl), ennek mesterséges változata az alizarin. Többféle egzotikus fából és cserjébôl nyerhetô vörös gyanta, az ebbôl készült festék a sárkányvérvörös. Sárga pigmentek - Nápolyi sárga, arzénsárga, ólom-ónsárga, kadmium-, kobalt-, króm-, indiai sárga, rezeda-, gumiguttisárga Tartós és szép élénksárga földfestéket találtak a Vezúv környékén, ez a nápolyi sárga, már több ezer éve is használták. Anyaga antimonsavas ólom (antimonsárga), mérgezô, ehhez volt hasonló az ólom-ónsárga. sárga festékek nápolyi sárga kadmium sárgák inidiai sárga A kadmiumból, krómból és kobaltból többféle színû, így sárga festék is készíthetô. Szerves eredetû festék pl. a rezedasárga. A virágból elsôsorban textilfestéket készítenek, de ebbôl mûvészfestéket is elô lehet állítani. Ázsiában termô növény gyantájából nyerik a (mérgezô) gumigutti nevû sárga festéket, melynek angol neve a gamboge, ebbôl ered Kambodzsa neve. Indiából származott egy jó minôségû, ragyogó sárga festék, az indiai sárga, melyet mangólevéllel etetett tehenek vizeletébôl állítottak elô. Ma már nem készül, mert a 20. sz. elején vallási és állatvédelmi okok miatt betiltották. Barna pigmentek - Caput mortuum, mangánbarna, Van Dyck barna, umbra, sepia, múmiabarna Barna festéket ugyan a vörös és fekete keverékébôl is lehet készíteni, mégis sok természetes, sôt szerves eredetû is forgalomban van pl. caput mortuum, mangánbarna, Van Dyck barna, umbra. barna pigmentek szépiabarna múmiabarna caput mortuum A sepia (szépia, tintahal) barna "tintát" termel, melyet menekülés közben enged ki magából. Évszázadokig írótintának használták, a mûvészek pedig egyszínû, de gazdag tónus-fokozatú akvarell képeket készítenek vele. A szín a fotótechnikában is kedvelt, a régies hangulatú, egyszínû képeket is sepiabarnának nevezik. Az egyiptomi múmiák maradványaiból a középkortól kezdve a 18. századig pigmentet készítettek, ez volt a múmiabarna. A 20.század elején betiltották. Kék pigmentek - Ultramarin, azurit, egyiptomi kék, kobaltkék, berlini kék Míg a vörös, barna és sárga anyag igen gyakori a természetben, a kék annál ritkább, tehát drága, és a színtartóssága sem mindegyiknek jó. Féldrágakövek ôrleményébôl ma is állítanak elô pigmentet, évszázadokkal ezelôtt ez még gyakoribb volt. Az azurit és a lazúrkô (vagy: lapis lazuli, kékkô) kék ásványok, de kémiailag különbözôek. Az azurit réztartalmú és olcsóbb, a lazúrkô drága, aranyáron mért pigment-alapanyag volt. Nevük eredete közös: a perzsa "lazvard" (kék) szóból származnak, néhány európai nyelvben a kék színnév (azur, azul, azzurro) ôse. A lapis lazuli az ókorban díszítôkô (amulett, kôberakás) volt. Az ultramarin pigmentet a lazúrkô feldolgozásából nyerik, Itáliába a Földközi tenger keleti végébôl, Afganisztánból érkezett, innen a neve: "oltre mare" (= tengeren túli). Ma mesterségesen is elôállítható (francia ultramarin), így sokkal olcsóbb. lapis lazuli és ultramarin lazúrkô (lapis lazuli) lazúr kôberakás (Tutenkhamon maszk) ultramarin pigment A kék fontos szerepet játszott az egyiptomi kultúrában, mint vallási szimbólum, és gyakori volt a falfestményeken, a kerámiákon. Ôk készítették az egyik elsô mesterséges festéket, melyet sokáig egyiptomi kéknek neveztek: az azurithoz hasonló színû, réztartalmú, tartós festék volt. Összetétele: nátron, kovasavas föld és rézreszelék, a keverék izzítása révén jött létre a pigment. Számos, ma már feledésbe merült névváltozata volt: alexandriai-, herculaneumi-, pompeji kék. egyiptomi kék azurit, ásvány egyiptomi falfestmény (Ramszesz fáraó) egyiptomi kék, pigment A kobaltkék és berlini (porosz-, párizsi-) kék az utóbbi 200 évben született, a fejlôdô vegyipar termékei. Zöld pigmentek - Malachitzöld, kadmium-, kobalt-, króm-oxid-zöld, króm-oxid zöld tüzes, nedvzöld, rézrozsdazöld Érdekes, hogy a természetben a zöld, mint a vegetáció színe, igen gyakori, de a zöld festékanyag nehezen elôállítható. Sokszor keverékzöldet használnak a festôk, vagyis kék és sárga pigmentet kevernek össze, így befolyásolni tudják, hogy kékesebb v. sárgásabb legyen az árnyalat. Ásványi anyagok közül a rézbôl lehet sokféle szép zöldet elôállítani, de ez, valamint a hozzáadott arzén és egyéb vegyi anyagok miatt, igen veszélyes festéket eredményez. A malachit ásvány (közeli "rokona" az azuritnak,) réztartalmú, szép, zöld féldrágakô, ôrleményébôl az ókor óta készítenek pigmentet (malachitzöld). Egyiptomban szemfestéknek is használták, és ez volt a Nilus színe. malachitzöld malachit pigment malachitból egyiptomi maszk Különösen szép, világos élénkzöld a rézrozsdazöld, mely többféle néven ismert: grünspan=spanyolzöld, verdigris=görögzöld. Ez azt jelzi, hogy több helyen is felfedezték a festékkészítés technológiáját és használata széles körben elterjedt. (A pigment elôállítása régi eljárás szerint, mely már nincs használatban: egy kádba erôs ecetet öntöttek, fölé lógatták a fémrezet, letakarták, és hetekig ott hagyták. A réztárgyon élénk kékeszöld lepedék keletkezett, melyet aztán levakartak. A további feldolgozás során arzént hozzáadva nyerték a rendkívül mérgezô schweinfurti zöld nevû festéket.) zöld pigmentek fém-oxidokból rézrozsdazöld króm-oxid-zöld króm-oxid-zöld tüzes A kadmium, króm és kobalt zöld festékek alapanyaga is. A szerves eredetû zöld pigmentek közül csak a nedvzöld terjedt el, ma már ezt sem használják, mert gyenge színt ad, és gyorsan fakul. A régi receptkönyvek szerint a nedvöld készülhet: varjútövis (benge), aloe, hagyma, mályva, bodza, kökény, liliom, kerti ruta, írisz feldolgozásából. Nem száraz porként, hanem sûrû folyadékként árusították, melyet nedvesen kellett tartani, erre utal a neve. Fehér és fekete A fehér mészkô és kréta mellett a legrégibb fehér pigment az ólomfehér, mérgezô, és elég bonyolult technológiával készül. A cinkfehér és a titánfehér alig több mint 100 éve használt anyagok, a titánfehér a legfehérebb (legtöbb fényt visszaverô) pigment. Az ásványi eredetû fekete festékek alapja a mangán- vagy a vas-oxid. Szerves eredetû anyagokból (csont, növényi magvak, szôlôvenyige, olaj, stb.) égetéssel lehet szép, tisztafekete pigmentet és tust elôállítani. Pasztell Több értelemben is használt név a mûvészet és a színek világában. Jelenti a festékanyagot: a pasztellkréta a pigment és valamely kötôanyag keverékébôl készült rudacska. A pasztellkép az evvel a krétával készült kép - átmenet a grafika és a festmény között. A színcsoportneveknél volt szó arról, hogy a “pasztell“ név az elôállítás módjára utal, a nagyon világos színek gyûjtôneve is. De, mint az alábbi képeken is látszik, ez nem feltétlenül vonatkozik a kréta és a képek színére. (A pasztell egyik legnagyobb mûvésze a francia E. Degas, híresek balerinákról készült képei.) pasztell pasztellkréták Degas pasztellképe Szerves eredetû pigmenetek Számos növénybôl és állatból készítenek színezéket, pigmentet, de ezek elsôsorban a textilfestés anyagai, a következô fejezetben lesz róluk szó. Használhatók mûvészfestékként is, de színtartósságuk csak ritkán éri el az ásványi eredetû festékekét, ilyenek: kármin, buzér- v. törökvörös, indigókék, rezedasárga, nedvzöld, perzsasárga, stb.

Irodalom, linkek

A képzômûvészet iskolája Képzômûvészeti Alap Kiadó, Budapest, 1979 V. Finley: Színek. Utazás a festékesdobozban HVG Kiadó, 2004 http://www.wikipedia.org/ http://webexhibits.org/pigments