Karim Rashid: a ‘lezser korszakban’ járunk
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem első emeletén egy zsúfolásig megtelt teremben február 3-án tartott előadást a Kairóban született amerikai sztárdesigner. Karim Rashid a 90-es években alkotta meg érzéki minimalistának nevezett formanyelvét, amely világszerte elismerést hozott neki. A pink-mániájáról ismert designer előadásáról Barta Judit, újságíró tudósított a designbazar.hu-nak: Rashid az eseményre természetesen talpig rózsaszínben érkezett és Judit első benyomása szerint, már amennyire egy előadás alapján le lehet szűrni, jó arc. (Fenti kép: karimrashid.com)
Rashid egynapos budapesti villámlátogatásán nyilván sokadszorra mondta el ugyanazt, és a jetlag miatt néha elvesztette a fonalat, de remekül megvilágított sok kérdést, ami a formatervezés során felmerülhet és én személy szerint máris egészen másképp veszem kézbe a kávéscsészémet és a billentyűket is másképp ütöm. Kéne is egy új klaviatúra, aminek színes és puhább billentyűzete, és ami esetleg minden betűnél más hangot ad, vagy csak szebbet, mint az unalmas kattogás. Rashid egyik alapvetése, hogy a posztindusztriális-digitális korszak egyénre szabott termékkultusza szinte kényszerít minket arra, hogy kreatívak legyünk. New Yorkban már ma is létezik olyan ékszerbolt, aminek a honlapján a vevő összeállítja magának az ékszerét, a bolt pedig legyártatja és meg lehet vásárolni.
kép: LesediSolin
Rashid egzisztencialista gondolatokkal is megajándékozta a közönségét. Egy hétköznapi ember egy átlagos nap során rengeteg tárggyal kerül kapcsolatba, és hiába élettelenek ezek a tárgyak, a velük való viszony nagyon is élő – hol telítettebb érzelemmel, mondjuk egy jegygyűrű esetében, hol kevésbé, például egy slusszkulcsnál, de a létezésünk minőségét mindegyik meghatározza, még ha tudattalanul is. Ehhez kapcsolódóan megismertet bennünket egy a marketing szakmából már ismerős formatervezési technicus terminussal is - a „below the line” és az „above the line” design fogalompárossal. Előbbi a slusszkulcsszerű tárgyakat jelöli, amiknél el sem jut a tudatunkig, hogy ezt valaki megtervezte, és csak akkor gondolunk rá, ha épp rosszul működik. Utóbbi azokra a tárgyakra vonatkozik, ahol a tervezés ténye nyilvánvalóbb, szembeötlőbb, például egy karosszéknél vagy lámpánál.
kép: karimrashid.com
Rashid a below the line termékekkel kezdte a szakmai pályafutását, olyan cégeket keresett meg fáradságos munkával, néhány dollárral a zsebében, amik hírből sem ismerték a formatervezőket, orvosi műszergyártókat például, így küszöbölve ki a versenytársakat. 1995-ben váratlanul felhívta a Nike és akkoriban csillagászatinak számító évi 12 000 dolláros fizetést ajánlott, de ő elhárította, mert nem akarta egy területre beszorítani magát. Egy évvel később került piacra a máig legsikeresebb tömegterméke: a polipropilén anyagból készült Garbo papírkosár. Innen szívós munkával jutott el oda, ahol most tart - megbízói köre 35 országra terjed ki és a ruháktól kezdve szállodák belső kialakításáig szinte mindent tervez. Márkavédjegye a gömbölyded formák, a vízcseppre, buborékra emlékeztető úgynevezett blobjectek és a cukorka színek (pink, narancs, banánzöld) alkalmazása, amik digitális op-art mintákkal együtt adják az ő érzéki minimalizmusát. A jelennek tervez, a stílus számára másodlagos. Ha egy új tárgy betölt egy még ki nem elégített igényt, akkor lehet bármilyen futurisztikus vagy abszurd, annak lesz keletje, vallja. A szokások változnak, és a desginnak követnie kell azokat: ennek jegyében egyre vízszintesebbre tervezi a székek támláját, merthogy a lezser korszakban járunk, vagy mi.
Ha kíváncsi vagy, hogyan gesztikulál Karim Rashid, akkor a videóért kattints a Pink.hu-ra!
kép: karimrashid.com
kép: karimrashid.com
A designbazar.hu-t tudósította: Barta Judit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése